With my eyes

Zora másnap későn ébredt, de nem bánta, hiszen csak annyi dolga volt, hogy elmenjen a szüleihez. A nővéréék már ott voltak. Beszélgettek, játszottak, majd ebéd után Zora ledőlt. Ha csak tehette, aludt egyet ebéd után. A telefon csörgésére ébredt.

• Üdv! Szabó Dávid hadnagy.
• Üdvözlöm hadnagy!
• Azért hívom, hogy megkérjem, ezentúl ne írjon a gyilkosságokról. Teljes hírzárlatot rendelek el.
• De megtudhatnám az okát?
• Majd elmondom.

Zorának azonnal kiment az álom a szeméből, és nem csak a kérés miatt. Ahogy meghallotta a hadnagy hangját, megdobbant a szíve. Nem lesz ez így jó. – gondolta, majd elindult a konyhába, hogy főzzön egy kávét.

Dávid kiadott egy sajtónyilatkozatot, melyben elrendelte a hírzárlatot. Nem lett volna muszáj felhívnia Zorát, de azon kapta magát, hogy hallani akarja a hangját. De nem volt ideje ezen gondolkodni. Arra számított, hogy a gyilkos újra lecsap. Estére az összes járőrt szolgálatba helyezte. Úgy érezte, ideje beszélnie a főnökével.

• Főnök, szükségem lenne erősítésre.
• Csak nem az NBH-ra gondolsz?
• De, tulajdonképpen igen.
• Oké, megnézem, mit tehetek az ügyben.

Hiába várta az esti híradót, egy szó sem esett róla. Sebaj, majd ha ma este kinyírok még egy ribancot, beszélni fognak rólam! Már most legenda vagyok! Az első sorozatgyilkos a városban! El is indult, hogy lecsapjon legújabb áldozatára. Egy kihalt utcát választott, feltette a kapucnit és a maszkot, és elbújt egy kuka mögé. Nem telt bele fél óra, cipőkopogást hallott. Kilesett. Egy jól öltözött fiatal nő közeledett. Tökéletes! – gondolta. Előugrott, elkapta a nőt, és egy kést szorított a nyakához. Maradj kussban, ha jót akarsz! – sziszegte, majd elkezdte vetkőztetni a nőt. Látszott, hogy a nő halálra van ijedve. Ez tetszett neki. Ahogy magáévá tette, arra gondolt, már nem sokáig fog élni. Miután elélvezett, elkezdte fojtogatni. A nő küzdött az életéért, de hiába. Imádta érezni, ahogy egyre jobban gyengül a pulzus. Amikor már nem volt pulzusa, elengedte. Diadalittas volt. A hazaúton vett egy üveg whisky-t, és egy szivart. Ma este ünneplek! Otthon töltött az italból, és meggyújtotta a szivart. Élvezettel pöfékelt. A reggeli lapok velem lesznek tele! – gondolta elégedetten.

A gyilkos egy 25 és 30 év közötti férfi. Valószínűleg sikeres, mert túlzott magabiztosság jellemzi. Élvezi, hogy ő irányít. Büszke arra, hogy sikerült átvernie a rendőrséget. Ez az elbizakodottság okozhatja a vesztét. Ha valami váratlan dolog történik, könnyen elveszti a fejét. Ez még a javunkra válhat.

• Köszönöm Adrienn.

Dávid nem hitte volna, hogy a gyilkos egy sikeres ember, eddig azt hitte, a társadalom alsó osztályaiból származik, és kiskori sérelmeit kompenzálja a gyilkosságokkal. Még jó, hogy felkérte a pszichológust. Úgy döntött, felhívja Zorát, és elmondja neki az újdonságokat.

Zorát meglepte, hogy Dávid felhívta. Ilyen segítőkész nyomozóval sem volt még dolga. Igaz, eddig sorozatgyilkos sem mászkált a városban. Gyorsan megírta az új cikket, majd hazaindult. Péntek volt, így az estét szokásosan Orsival tölti. Beülnek egy kávézóba, és egy-két pohár ital mellett beszélgetnek. Másnapra azt tervezte, meglátogatja a szüleit. Szombatonként szokott összegyűlni a család a szüleinél. Volt egy nővére, aki már férjhez ment, és két fiúgyermeket szült. Zora imádta az unokaöccseit. Otthon felhívta Orsit, hogy időpontot és helyszínt egyeztessenek, majd vett egy forró fürdőt. Élvezte a csendet, és közben akaratlanul is Dávidra gondolt. Milyen jóképű! Vajon van valakije? Mit szólna, ha meghívná egy kávéra? Zora tudta, hogy ez csak elmélet. Valahányszor ő kezdeményezett, ráfázott. Nem mintha nem szerette volna a kalandokat, de már többre vágyott. Kiszállt a kádból, belebújt a fürdőköpenyébe, majd leült a laptophoz, és a Youtube-on elindította a kedvenc zenéjét, miközben melegített magának egy mirelit pizzát. A csábító illatokra persze a kutyája is megjelent. Teleöntötte a kutya tálját táppal, majd ő is elkezdett enni. Közben azon gondolkodott, mit vegyen fel estére. Á, nem érdemes kiöltözni, úgysem fogunk pasizni. – gondolta, de tudta, soha nem lehet tudni. Egy egyszerű fekete ruha mellett döntött. Felfrissítette a sminkjét, és már indult is, hogy kiélvezze az estét.

A tv-ben róla beszéltek. Őt jellemezték, és meglepte, mennyire pontosan. Nem mintha megijedt volna, ez alapján sem kapják el soha. Feltűnt neki, hogy a megyei lapban mindig ugyanaz a nő ír a gyilkosságokról. Illés Zora. A cikkek mellett fénykép is volt Zoráról. Csinos bige! – gondolta. Talán üzenni kellene neki. Akkor aztán biztos csak vele foglalkozna a média. Kevésnek érezte a helyi tv adót. Persze már az országos hírekben is szerepelt, de ő még többet akart. A nyomozást egy bizonyos Szabó Dávid hadnagy vezette. Utánanézett a férfinak, és megtudta, hogy másfél éve a férfi felesége és kislánya elhunyt autóbalesetben. A férfi azóta a munkájának él. Az is lehet, hogy neki fog üzenni. Lehúzta a maradék vodkát, és mosollyal a száján aludt el.

Dávid este áthívta Tamást meccset nézni. De az agya nem tudott kikapcsolni. Csak a gyilkosra tudott gondolni. Vajon mikor csap le újra? Hogyan tudná megállítani? Tamás észrevette, hogy nem figyel a meccsre.

• Az ügyön gondolkozol?
• Nem hagyhatom, hogy egy gyilkos szabadon mászkáljon a városban. Ha az a mocsok élvezi a nyilvánosságot, akkor mostantól kezdve nem kapja meg.
• És ha attól még jobban felbőszül?
• Akkor hibát követ el.

Mikor Zora kiért a helyszínre, rögtön látta, hogy a hadnagy ideges.

• Jó estét! Az áldozat egy 23 éves nő. Szintén megerőszakolták, és megfojtották.
• Akkor most már elmondhatjuk, hogy sorozatgyilkosról van szó.
• Semmi nyom?
• Egyelőre semmi. De elkapom a rohadékot!

Zora magára hagyta a hadnagyot, és azon töprengett, hogyan segíthetne. A prevenciós cikk nem járt sikerrel. Mindig lesznek nők, akik egyedül közlekednek az éjszakában. Elindult a szerkesztőségbe, hogy megírja cikkét az újabb áldozatról és gyilkosáról.

Zora felbukkanása eszébe juttatta Dávidnak, hogy a gyilkos esetleg pontosan ezt szeretné: nyilvánosságot. Az is gyakori, hogy a sorozatgyilkosok a tett elkövetése után a tömegből figyelik az eseményeket. Azonnal a tévésekhez sietett, és elkérte az esetek után készült felvételeket.

Ez a kis kurva nagyon küzdött az életéért. Még meg is karmolta. Tudta, hogy a DNS-ét meg fogják találni a nő körmei alatt. Nem volt még büntetve, úgyhogy a DNS alapján egyelőre nem fognak a nyomára bukkanni, de óvatosabbnak kell lennie. Ilyen többször nem fordulhat elő.

Zora belépett a szerkesztőségbe, és meglepetésére az asztalán egy nagy csokor rózsa állt. Megnézte a kártyát. Az exe küldte. Az állt rajta: Sok szeretettel a múlt emlékére! Ölel: Gergő. Zora remélte, hogy nem arról van szó, hogy Gergő újra akarja kezdeni. Gergő jóképű volt, és intelligens, de mindig azt éreztette Zorával, hogy ő mindig mindent jobban tud. Még a cikkeibe is beleszólt. Zora egy idő után fojtogatónak érezte a kapcsolatot. Úgy érezte, nem tud kiteljesedni, nem lehet önmaga. Ő mondta ki, hogy legyen vége, amivel igencsak belegázolt Gergő önérzetébe. Ez idáig nem is hallatott magáról. Zora végül úgy döntött, nem aggódik feleslegesen. A rózsák szépek, és illik, hogy megköszönje. Írt egy sms-t, majd nekiállt dolgozni.

Dávid nagyon bosszús volt. Az áldozat körmei alatt megtalálták a gyilkos DNS-ét, de a DNS alapján sem találtak semmit. Ez így nem mehet tovább! Nézzük a tévések felvételeit! Órákig tartott, míg kielemezte a felvételeket, de a két helyszínen különböző összetételű volt a tömeg, nem talált egyezést. Szemtanú egyik esetnél sem volt. Egyelőre csak annyit tehet, hogy megerősíti a rendőri jelenlétet a városban, és éjszaka fokozottabban ellenőrzik a tereket. Dávidnak nem volt még dolga sorozatgyilkossal, eddig békés városnak számítottak. Úgy döntött, bevon egy pszichológust a nyomozásba, hogy készítse el a gyilkos profilját.

Zora megírta a hadnagy által kért cikket, majd úgy döntött, elmegy a konditerembe. Az edzés teljesen kikapcsolta az agyát. Zuhanyzás közben arra gondolt, estére össze kellene hozni egy baráti találkozót. Hazament, és bekapcsolta a laptopját. Írt egy kör-e-mailt a barátainak, melyben meghívta őket estére egy pókerpartira. Főzni nem tudott, úgyhogy kínait rendelt. 7 óra körül elkezdtek szállingózni a barátok. Az este jó hangulatban telt. Éjfél is elmúlt már, mire az utolsó ember is elment. Zora befeküdt az ágyba, és fogta a laptopját, hogy lecsekkolja a Facebook üzeneteit. Ahogy számított rá, pár vadidegen férfi írt neki, hogy mennyire tetszik nekik, és szívesen megismerkednének vele. Zora udvariasan elutasította őket, majd elővett egy könyvet, mely a buddhista filozófiával foglalkozott. Olvasás közben elszenderedett.

Dávid éjfél körül ébredt fel. De jó, most egész éjszaka fent leszek. – gondolta. Felhívta Tamást, a legjobb barátját, akit álmából ébresztett fel.

• Nincs kedved átugrani? Tudod, hogy éjszaka mindig rám törnek az emlékek.

Negyed óra múlva Tamás megérkezett egy rekesz sörrel a kezében.

• Nem gondoltál még rá, hogy pszichológushoz fordulj? – kérdezte.
• Tudod, hogy nem szeretem az agyturkászokat. – felelte Dávid.
• Pedig biztos jót tenne, és manapság ez már nem szégyen.
• Inkább nézzünk pornót. – nevetett Dávid.
• Hülye! – nevetett fel Tamás is.

Felbontottak egy doboz sört, és a sportról kezdtek beszélgetni. Tamás focista volt, és imádta a hivatását. Korábban Dávid is focizott, de ő a labdát pisztolyra cserélte. Reggelig beszélgettek. Dávid főzött egy kávét, majd mindketten útnak indultak.

Ma este újra lecsapok! A rendőrök nem is sejtik, ki lehet a gyilkos. Soha nem kapnak el! Újra érezni akarom, ahogy egyre gyengül a pulzus, és látni akarom a szemét, ahogy némán kegyelemért könyörög! Tekert magának egy füves cigit, hogy csökkentse izgatottságát. Hideg fejjel akart cselekedni. Tudta, hogy ezúttal másik helyszínt kell választania, hiszen a gyilkosság óta azon a környéken fokozottabb az ellenőrzés. A falon a gyilkosságról szóló cikkek lógtak, és ő hősnek érezte magát. Végre vagyok valaki! Végre számításba vesznek! Szívott egy utolsó slukkot a cigiből, majd elindult, hogy levadássza legújabb áldozatát, aki majd még híresebbé teszi őt!

Zora arra ébredt, hogy sms-t kapott. Van kedved velem reggelizni? – kérdezte tőle a legjobb barátnője. Egy óra múlva egy kávézóban beszélgettek.

• Olvastam, mi történt azzal a szegény lánnyal. – mondta Orsi, és elsimított egy szőke fürtöt az arca elől.
• Remélem, elkapják a tettest. Csak egy pszichopata képes ilyesmit tenni. – felelte Zora.

Ezután Orsi legújabb kapcsolatáról beszélgettek. Orsi nagyon szép lány volt, és ezt tudta is. Játszadozott a fiúkkal. De most elmondása szerint ez komoly, és szerelembe esett.

• Ugyan Orsi, ezt már rengetegszer mondtad.
• Hidd el, hogy ez most más. Péter elvarázsolt. Annyira romantikus és kedves, az ágyban pedig szenvedélyes szerető. Ezt nem akarom elszúrni.
• Hát akkor sok sikert, én drukkolok nektek!

A találkozó után Zora bement a szerkesztőségbe, ahol a főnöke már várta.

• Zora, olvastam a cikked a mai magyar politikáról. Ha ezt megjelentetjük, sok kellemetlenséget szerzünk magunknak.
• Szólásszabadság van, és én csak megírtam a saját, és sok más ember véleményét.
• Tudod, hogy én mindig melletted álltam.

Zorát nem kellett emlékeztetni. Még egyetemista korában kezdett írni a lapnak, és főnöke az elejétől kezdve bíztatta, és mindig szabad kezet adott neki.

• Jut eszembe, egy hadnagy keresett.

Talán új fejlemény van az ügyben? – gondolkodott Zora, miközben tárcsázta a rendőrség számát.

• Szabó Dávid hadnagyot kérem. – Amíg várt, a jegyzetfüzetébe firkálgatott.
• Szabó Dávid hadnagy.
• Jó reggelt hadnagy! Illés Zora. Úgy hallom, keresett.
• Szeretném, ha írna egy cikket arról, hogy a nők legyenek óvatosak sötétedés után, lehetőleg ne közlekedjenek egyedül, és a szórakozóhelyeken ne hagyják őrizetlenül az italukat.
• Hogy halad a nyomozás?
• Sajnos nincs túl sok nyom, de az mindenképpen fontos, hogy megelőzzünk egy hasonló esetet. Ezért is kérem az Ön segítségét.
• Megteszek minden tőlem telhetőt. – felelte Zora.

Szimpatikus nő. – gondolta Dávid, miután letette a telefont. 24 órája az irodában volt, de eredménytelennek érezte a munkáját. A gyilkos nem hagyott nyomot. Úgy döntött, hazamegy, és pihen egy kicsit. Hazaérve töltött magának egy pohár whiskey-t, és bekapcsolta a tv-t. A hírekben a gyilkosságról beszéltek. Kikapcsolta a készüléket, és pillantása az asztalon álló fényképre esett. A képen egy gyönyörű fiatal nő, és egy 2 év körüli kislány volt. Soha nem felejtelek el titeket. – mondta ki hangosan, majd ledőlt a kanapéra, és azonnal mély álomba merült.

Az éj sötéte lassan eluralkodott a városon. Hideg tél volt, aki csak tehette, meleg otthonában töltötte az estét. Zora egy közéleti témájú cikken dolgozott, a kormány agyament ötleteinek hatásait elemezte. Élvezte a munkáját, és nem volt hiányérzete amiatt, hogy éppen nem volt párkapcsolata. Szabadidejében a kutyájával sétált, és a barátaival találkozott. Ma estére azt tervezte, hogy egy pohár bor kíséretében vesz egy forró fürdőt, és zenét hallgat. Gondolatait a telefon csörgése szakította félbe. A főnöke hívta.

• Találtak egy holttestet a belvárosban.
• Máris megyek! – felelte Zora, és már húzta is fel sietve a kabátját.

A helyszínre érve nagy tömeg fogadta, és rengeteg rendőrautó; csak úgy hemzsegtek az egyenruhások. Odament az egyikhez, és felvilágosítást kért a nyomozás vezetésével kapcsolatban. A rendőr egy fiatal, jóképű, civil ruhás férfihoz irányította.

• Jó estét! Illés Zora a megyei laptól. – nyújtott neki kezet Zora.
• Szabó Dávid hadnagy. Miben segíthetek?
• Mit lehet tudni a halott személyről és az elkövetőről?
• Még folyik a nyomozás, de annyit elmondhatok, hogy egy 26 éves nő az áldozat, akit előbb megerőszakoltak, majd megfojtottak. Szemtanút egyelőre nem találtunk, a térfigyelő kamera felvétele elemzés alatt áll. Bővebb tájékoztatással majd csak később szolgálhatok.
• Köszönöm.

Zora látta, hogy a letakart holttestet beteszik egy mentőautóba. Itt már nincs mit tenni – gondolta, és hazaindult. Közben az járt a fejében, hogy ez a békés város egyre veszélyesebbé kezd válni. Egyre gyakoribbak az erőszakos cselekedetek, és a városlakók biztonságérzete is érezhetően csökkent. Meglepte a hadnagy kedvessége, megszokta, hogy hasonló esetekben nem szívesen adnak ki információkat. Harmincegy-két évesnek becsülte a férfit, és megfigyelte, hogy nem visel karikagyűrűt. Zora, koncentrálj az ügyre! – figyelmeztette magát.

• Dávid, ki volt ez a szép bige? – kérdezte vigyorogva egy kollégája a hadnagyot.
• Egy újságíró. De foglalkozz inkább a munkáddal.

Dávid tudta, hogy hosszú éjszakájuk lesz. Munkamániás volt, így ez nem jelentett számára gondot. Visszaérve az őrsre először is a kávéautomatához indult. Kávéval a kezében már indult is, hogy rákérdezzen, mire jutottak a térfigyelő kamerák felvételével.

• Világosan látszik, hogy egy bokor mögött várta lehetséges áldozatát az elkövető, aki kapucnit, és álarcot viselt. Kb. 187 cm magas, jó kiállású férfi. Az eseményekből semmi nem látszik, berángatta a nőt a bokor mögé. Sajnálom, hogy csak ennyit tudtam segíteni. – mondta a szemüveges, középkorú nő Dávidnak.
• Köszönöm Andi.

Jól megadtam annak a kis ribancnak! Megérdemelte a sorsát! Belépett a kocsmába, és egy korsó sört kért. Diadalittas örömöt érzett, és kielégülést. Soha nem kapnak el! Legenda leszek, akitől félnek az emberek! Vigyorogva nyomta el cigarettáját.