Zora az ajtóhoz pillantott. Egy egyenruhás rendőr álldogált ott. Legszívesebben felhívta volna Orsit, hogy elújságolja, mi történt, de tudta, hogy Orsi azonnal pánikba esne. Úgyhogy inkább folytatta a munkáját.
A levélről egy szó sem esett sem az újságokban, sem a tv-ben. Mi a franc van? Idegesen rágyújtott. Ezek a szemetek direkt nem beszélnek róla. Ha annak az újságírónőnek tényleg baja esne, vele lenne tele a sajtó. De most már biztos őrzik. Úgy döntött, nem kapkod. Nem veszítheti el a fejét.
Zoltán megkapott minden információt Dávidtól. Az volt a véleménye, hogy a hadnagy jól végzi a munkáját, de most profival van dolguk. Ő maga a TEK-től került az NBH-hoz, és sikeresnek számított. Most is bízott benne, hogy elkapják a gyilkost. Könnyen lehet, hogy a gyilkos tényleg megtámadja az újságírónőt, úgyhogy megbeszélte Dáviddal, hogy ők is a nő közelében lesznek.
Dávid most először dolgozott együtt az NBH-val, de szimpatikusnak találta Zoltánt. Nem éreztette vele, hogy amatőrnek tartaná. Megnyugtatta a gondolat, hogy ők is Zora mellett lesznek. Ha a gyilkos megtámadja, esélye sem lesz elmenekülni.
Orsi azon gondolkodott, mit vegyen fel este. Egy barátnőjével fog találkozni, aki Londonból jött haza látogatóba. Valami nagyvilági kellene. Nem akart szürke kisegér lenni Tamara mellett. Egy bordó miniruha mellett döntött. A sminkjén egy órát dolgozott, majd behullámosította a haját. Kész. Indulhat az este!
Az újságírónő túl nagy falat lenne. Úgy döntött, marad a jól bevált módszer mellett. Egy ismeretlen nő meggyilkolása is élvezettel fogja eltölteni. Már a gondolattól is jókedve lett. Fütyörészve kezdett öltözködni.
Zora a nap végén beült az autóba, bekapcsolta a rádiót, és hazaindult. Látta, hogy egy rendőrautó követi. Megcsörrent a telefonja. Dávid volt az.
- Zora, ma éjjel én és a kollégám is figyelni fogjuk a lakását. Ne ijedjen meg, ez ilyenkor rutineljárás.
Azért egy kicsit megijesztette Zorát. Hazaérve töltött magának egy pohár bort, és elhatározta, ír egy bakancslistát. Ennél jobb alkalma nem is lehetne. Sok mindent ki szeretett volna még próbálni, és még a családalapítás is előtte állt. Nem halhat meg most, így. Nem lehet, hogy ennyi volt. A sors nem szánhatott neki csak ennyit. Eltűnődött azon, hogy talán szabadságra kellene mennie, és elutazni azokra a helyekre, ahova mindig is el akart látogatni. Vonzotta India, Olaszország, Franciaország, Amerika… Eddig azért várt, mert remélte, hogy egyszer majd a párjával fog utazgatni. De most, a halállal szembenézve úgy döntött, nincs miért tovább várnia.